A Szomszédok projekt két budapesti iskolában zajlik párhuzamosan: a kőbányai nemzetközi Orchidea Magyar- Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és a Than Károly Ökoiskola Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola egy-egy osztályában.
A két intézmény közös vonása, hogy magyar és bevándorló, ill. menekült gyermekek közösen, vegyes osztályokban tanulnak. Az Orchideában 11, a Than Károly Ökoiskolában 20 fiatal vett részt a workshopokon.
Az első időszakban a két drámapedagógus, Schermann Márta (aki a projekt művészeti vezetője is egyben) és Szabó Vera vezette a foglalkozásokat. Különböző mozgásos és koordinációs játékokkal próbálták megteremteni a csoportok belső egységét és rávezetni őket arra, hogy az egymásra való figyeléssel akár bonyolultabb feladatok is megvalósíthatók. Ezekkel egymás kölcsönös megismerésén túl a gyerekek együttműködési illetve színészi képességének felmérése is céljuk volt. Az egyedüli problémát talán csak a nyelvi nehézségek okozták: míg az általános iskolai csoportban egyszerűbben, addig a gimnáziumban eleinte kicsit nehézkesebben ment a megértés, mivel sokan anyanyelvükön kívül más idegennyelvet nem beszéltek. A gyerekek segítségével azonban ezt az akadályt is sikerült leküzdenie a foglalkozásvezetőknek.
Minden alkalom egy általános bemozgatással kezdődött: zenére egyesével vagy kisebb csoportban (fiúk-lányok) elkezdeni járkálni, majd tapsra megállni a teremben. Ezt a feladatot kibővítették azzal pl., hogy különböző dolgoknak (rongybaba, kőszobor) képzelve magukat járásmódot változtattak.
Az első pár alkalommal mindkét helyen kreatív, csapatépítő játékokat játszottak. Ilyenek voltak például a körjátékok. Egymás nevének megjegyzése, majd labda vagy rúddobásra elmondása; kulcs néma körbeadása; egy, a kör közepéről elinduló gyerek elnavigálása; memóriajátékok; egyéb csoportos játékok („tolvajlépés”, „karmester”, tapsolós, kiesős játékok).
A páros játékok során volt, hogy tükörmozgásban kellett mozogniuk a gyerekeknek, vagy az egymás iránti bizalom erősítésére kitartott pozíciókban kellett megállniuk hosszú másodpercekre.
Nehezítésképp szavakkal asszociációs játékokat is játszottak. Többek között: leírni, mi más funkcióra használnék egy egyszerű tárgyat (műanyag palack, sapka); szavakat leírni, amik az adott tárgyról eszembe jutnak; szinonimákat illetve ellentétpárokat keresni egy megadott szóra; egy szót mondani, ami eszembe a saját vagy egy másik nemzetiségről, helyről, életérzésről; mit mondana el rólam az egyik kedvenc használati tárgyam; a saját neveik jelentéséről, eredetéről beszélni.
Innentől kezdve már Rácz Anna, aki a kreatív írás műhelyekért felelt, bekapcsolódott a foglalkozások menetébe. Különböző fogalmazási és szituációs feladatokat kaptak tőle a gyerekek, amely a projekt fő kérdéséhez, a kultúrák közti különbségekhez és a diákok azokhoz való viszonyához kapcsolódtak. Ez egy hatékony módszernek bizonyult abban, hogy kicsit jobban megnyíljanak előttünk a gyerekek és közelebb kerüljünk a végső célhoz: olyan egyedi történeteket találni, amelyek alapjául szolgálhatnak majd a későbbi színházi előadás egyes életképeinek.
Ilyenek voltak többek között: interjúkészítés egy más nemzetiségű emberrel magyarországi tapasztalatairól; érdekes vagy vicces, velük megtörtént itthoni esetek párbeszédes eljátszása illetve leírása; származásukkal kapcsolatos diszkriminatív megjegyzésekre adott reakciók összegyűjtése; fogalmazások írása országok közötti kulturális különbözőségekről és az ebből adódó félreértető helyzetekről.
Az utóbbi pár alkalommal a Tilos Rádió két munkatársa, Dávid Ferenc és Bósza Attila is jelen volt a műhelymunkákon. Munkájuk nagy segítséget jelent a foglalkozások dokumentálása szempontjából: a gyerekekkel készült felvételeikből rövid, pár perces hangjátékokat állítottak össze, amelyek januártól folyamatosan a Tilos Rádió reggeli műsorában is hallhatóak lesznek.
/Salgó Márta/
Támogatók:
www.norvegcivilalap.hu
